Dr. Diósszilágyi Sámuel (1882-1963)

1882-ben születetett Makón. Érettségi után került Budapestre, ahol 1906-ban szerzett orvosi diplomát. Ezt követően a gyógyszertani intézetnél mint tanársegéd, majd fővárosi kórházaknál, mint segédorvos teljesített szolgálatot.

Medikusként benne élt a század elejének forrongásaiban, ellenzéki és munkástüntetéseiben. Eljárt a Galilei Körbe, Makón pedig későbbi barátaival - Espersit János és Könyves-Kolonics József ügyvédekkel, Fried Ármin fogorvossal, Kesztner Zoltán villanytelepi igazgatóval, Barna János kereskedelmi iskolai igazgatóval és másokkal - annak a progresziv értelmiségnek a magját alkotta, amely a köztársasági mozgalomhoz vezetett. A Tanácsköztársaság bukása utáni években Diósszilágyi Sámuel a fehér terrorral és az ébredőkkel szemben kitartott a polgári szabadságjogok, plebejusi világszemlélete és politikai radikalizmusa mellett.

Makón 1908-ban telepedett le, magánorvoskodott, 1913-ban városi kerületi orvossá választották, 1920-ban pedig az akkor Csanád-megyei korház belosztályára osztályos főorvossá nevezték ki, mely posztot 41 esztendőn át, 1961-ig töltötte be. Közben 1945-1949-ig a kórház igazgatója is.

Az ő nevéhez fűződik többek között a kórházi laboratórium és a röntgen laboratórium megszervezése. Megszerezte a röntgen és tüdőgyógyász szakorvosi képesítést, így gyógyította a tüdőbetegeket is. Gyógymódja a légmell-kezelés volt, melynek technikai kivitelezését a szintén makói születésű Szakáts Gábor végezte. Mint megyei törvényhatósági tag 1935-ben indítványozta, hogy létesítsenek Makón tüdőbeteg-gondozó intézetet, s javaslatai alapján megyei gyűjtőkörrel létrehozták a kórházhoz kapcsolódó tüdőbetegosztályt. Gyakorlati kérdésekkel foglalkozó szakcikkei a Gyógyászatban, a Budapesti Orvosi Ujságban, a Magyar Orvosban, a Therapiában, a Röntgenológiában, a Magyar Kórházban jelentek meg. Szakszerűségét világos társadalmi látásmód egészítette ki. A közegészségügyért társadalmi téren is küzdött.

Részt vett az anya- és csecsemővédelmet szolgáló Stefánia Szövetség megszervezésében, mely majdnem két évtizeden keresztül teremtett elő Makón ingyenes kelengyét, tápszert, orvosi és védőnői ellátást. A szövetség állandó anyagi problémákkal küzdött, s a bajokon hangvesenyek szervezésével igyekeztek segíteni. A legrangosabb előadóművészeket kérték fel szereplésre, s a komolyzenei rendezvényekkel nagyvárosi zenei életet teremtettek Makó. A meghívott művészek Diósszilágyi Sámuel vendégszeretetét élvezték.

Nemcsak a zenének, az irodalomnak elkötelezettjévé vált. Espersit Jánosnál ismerkedett meg József Attilával, Móra Ferenccel szívbéli jó barátságban voltak, Juhász Gyulával és Móricz Zsigmonddal is kapcsolatba került. Saját írásai, versei, tárrcái csak a helyi lapokban jelentek meg, de színháztörténeti tanulmányai - mindenek előtt a Hollósy Kornélia és a magyar opera című - már a magyar művelődéstörténet értékei. Orvosi intelmek c. aforizmáit 1940-ben szép köntösben a gyomai Kner Nyomda adta közre.

Diószilágyi Sámuel részt vett a Márciusi Front makói rendezvényein, ahol megismerkedett a népi írókkal, többeket később vendégül is látott. Még szorosabbá vált velük a kapcsolat, amikor Erdei Ferenc benősült a Diósszilágyi-családba. Erdei, akkor az Akadémia főtitkára "a tudomány hivatalos képviselőjeként" nyolcvanadik születésnapján így köszöntötte "Samu bácsit":

"Tudós, kutató elme, aki nemcsak egy tudományban járatos, hanem polihisztor. Az orvosi szakma tudománya, irodalom- és színháztörténet, néprajz és régészet vagy várostörténet: mindennek művelője és még sok más tudomány avatott ismerője. Minden művészetek értője és pártolója: muzsika vagy piktúra, irodalom vagy színház - egyaránt barátját és hívét tudhatta mindig őbenne."

A nyolcvanadik születésnapot követően beköltözött Szegedre, és nem sokkal ezután 1963-ban 81 éves korában egy súlyos műtétet követően halt meg.

 

Jegyzet

  1. A Csanád vármegye tíz évvel Trianon után : Csanád vármegye és az egyelőre egyesített Arad- és Torontál vármegyék revíziós emlékalbuma
    (összeáll. Vermes Ernő), Makó, 1929. 528 p.
  2. Tóth Ferenc - Emlékezés Diósszilágyi Sámuelre
    (A Makói Múzeum Adattárs 3.)
    Makó, 1982. 52 p.
  3. Péter László: A "főorvos úr" : Diósszilágyi Sámuel centenáriumára
    Magyar Nemzet, 1982. február 23.
    In.: Péter László: Makói kis tükör
    (A Makói Múzeum Füzetei 47.)
    Makó, 1985. 123 p.
  4. Péter László: Diósszilágyi Sámuel relikviái között
    (Elhangzott 1982. március 23-án a makói József Attila Könyvtárban)
    In.: Péter László: Makói kis tükör
    (A Makói Múzeum Füzetei 47.)
    Makó, 1985. 123 p.